Sportingbet.hu

Pókeriskola

Budapest Poker Open

Azoknak a játékosainknak ajánljuk a következő cikket, akik a nagy élőversenyekre készülnek és szeretnének közelebbről megismerkedni az alkalmazott stratégiákkal. A Pókercsapatunk tagja, a 2006-os BPO főversenyének győztese, Pintér Márk osztja meg tapasztalatait Önökkel.

Budapest Poker Open, röviden BPO. Ez az elegáns, jól csengő rövidítés tartotta lázban már november elejétől a hazai pókertársadalmat. Profik, félprofik, amatőrök és kezdők várták izgatottan minden idők legnagyobb létszámú és legnagyobb összdíjazású hazai versenyét. Bár egy egész hétig tartó eseménysorozatról van szó - Ladies Open, Omaha, 7card stud, Masters - írásomban csak a főversennyel (alkalmazhatjuk az extravagáns main event kifejezést is) foglalkozom.

Néhány szóban magamról. Nemrég múltam 32 éves, és szinte napra pontosan egy éve ismerkedtem meg a póker hold’em-nek nevezett formájával; korábban sok éven át a Magyarországon őshonos, ötlapos, csukott pókert játszottam.
Életem első hold’em versenye a 2005-ös BPO volt, ahol természetesen már a selejtező körben elvéreztem. Teljesen tapasztalatlanul indultam el, még a szabályokkal sem voltam igazán tisztában.
A játék azonban megtetszett, elkezdtem nagy intenzitással online játszani (Sportingbet, Party, bet365), nagyon sok site-ot kipróbáltam, de átmeneti sikerek után mindig kudarcba fulladtak a próbálkozásaim.
Az ok nyilvánvaló volt: gyengén játszottam. Ezután inkább az élő játék felé fordult a figyelmem, felkerestem Budapest szinte összes legális és illegális pókerklubját. Rengeteget tanultam a tapasztalt profiktól.
Versenyeredményem viszonylag kevés van, egy online és öt élő MTT versenyt sikerült megnyernem; a bankrollomat inkább a készpénzes játékban (úgy emlékszem így fordítják a cashgame kifejezést) hizlalgattam. Játszottam külföldi versenyeken is, nem véletlen, hogy azokról nem írtam beszámolót. Az idei BPO-ra nagy elszántsággal és optimizmussal érkeztem, szerintem ez a hozzáállás feltétlenül szükséges a sikeres játékhoz.

A beszámolómban igyekszem elsősorban a versenyen alkalmazott stratégiámról beszélni, a hand-analízis mélységeit meghagyom a szakembereknek. Senki ne értsen félre, én is szeretem a tartalmas elemzéseket, de egy ilyen hosszú versenyen 20-30 érdekes, akár sorsdöntő partin is átesik az ember. Ezek részletes elemzése majd talán egy másik cikk témája lehet.

Szerintem az idei BPO egy nagyon speciális lebonyolítású verseny volt. Az, aki úgy tervezte, hogy eljut a döntő asztalig, három - egymástól nagyon különböző - versenyszakaszra készülhetett.

A verseny első szakasza, a szerda-csütörtök-péntek napokon lebonyolított - selejtezőnek elkeresztelt - első nap volt. Normális esetben az első nap után továbbjutó versenyzők magukkal viszik az addig megszerzett zsetonjaikat. Ez a BPO-n nem így volt.
Mindhárom selejtezőnapon 111-ből 20 fő jutott tovább az elődöntőbe, úgy, hogy a megszerzett zsetonok számától függően, az első 20000-el, a második 19500-zal, a harmadik 19000-el, a huszadik pedig 10500-zal kezdhette meg a második napot.
Emiatt a verseny ezen szakasza nagyon hasonlított egy szuperszatellithez.
Aki ezt felismerte és a stratégiáját ehhez igazította, az játszott helyesen. Akkor is úgy éreztem, és most is úgy gondolom, hogy játék szempontjából ez volt a verseny legnehezebb része. 12 órásra nyúlt a küzdelem, amiből az utolsó négy órát short stack-ként kellett játszanom. Ennek az volt az oka, hogy sorozatban öt preflop hívásomra kaptam re-raise allin-t.
Úgy nézett ki a játék, hogy QQ-nál gyengébb lappal nem lehetett megadni. A taktikám egyértelműen arra épült, hogy ne kapjak call-t és nekem se kelljen megadáson gondolkodnom.
Komoly figyelmet és kitartást igényelt ez a szakasz, mindenkin nagyon nagy volt a nyomás, kivéve talán azt a 3-4 embert, akiknek nagyobb mennyiségű zsetonja volt. Végül egy laza játékos néhány furcsa megadásának köszönhetően sikerült a 15. helyen végeznem a selejtezőn.

A verseny második szakasza természetesen az elődöntő volt. 13000 zsetonnal indultam neki a második napnak, ezzel a 60 főből 43-45. helyen álltam. A vakokat visszavették 25/50-re, a szintek 45 percesek voltak, így nem zavart a hátrány. A versenykiírás szerint 6 főig kellet játszanunk, ezért egy maratoni, gyilkos küzdelem volt kilátásban.
Ez a szakasz szerintem egyértelműen freezout tournament stratégiát igényelt. A neves Harrington úr instrukcióit használva igyekeztem szaporítani a zsetonjaimat. Az elején szuperfeszes voltam (akik ismernek, tudják, hogy ez időnként fizikai fájdalmat okoz nekem), majd a vakok emelkedésével egyre lazítottam az induló stratégiámon. Alapvetően a pozíciót és az embert játszottam meg, a lapom javulása csak másodrendű kérdés volt.
Mikor a mezőny 15-25 fő között járt, és a short stack-ek preflop allin-fold játékot játszottak, sikerült három embert is kiejtenem. Hangsúlyoznám, hogy ezekben az esetekben mindig magasabb párral calloltam. Ez a nap végül óriási szamurájharcot hozott;
délután négykor kezdtünk és reggel hétkor esett ki a hetedik. Egyértelműen azok estek ki, akik fizikailag vagy mentálisan nem bírták; illetve néhányan, akik valamilyen szörnyű badbeat áldozatai lettek. Hat elgyötört, éhes és szomjas ember állt fel az asztaltól úgy, hogy tudta, négy óra múlva folytatás a kamerák előtt, óriási pénzdíjakért.

A verseny harmadik szakasza, a döntő. Sikerült három teljes órát aludnom a 15 órás monstre elődöntő után, de a helyszínen kiderült, hogy volt olyan ellenfelem, akinek fél óra jutott ugyanerre az elfoglaltságra. Kellemes döntő asztal jött össze, szimpatikus ellenfelekkel.
Negyedik helyen várhattam a folytatást, a zsetonok 316k/148k/133k/112k/111k/93k eloszlásban voltak a játékosoknál. Az induló vakok 1k/2k voltak és 30 percenként emelkedtek a szintek. Végig abban a felfogásban játszottam, hogy csak az első hely érdekel, nem foglalkoztam a pénzdíjakkal.
Az asztal short-handed volt, stratégiámat eleve erre építettem: pozícióból szinte mindig hiperagresszíven támadtam, és igyekeztem azonnal lecsapni, ha gyengeséget éreztem valahol. Az első, és jelentőségében igazából egyetlen, sorsdöntő coinflip partim a hatodik helyezett kiesését, nekem pedig a zsetonduplázást és a tágabb mozgásteret jelentette.
Úgy gondolom a chipleader nagyon rossz napot fogott ki – valószínűleg a lapjárása is gyenge volt - , nem tudta érvényesíteni az akaratát, míg nekem sikerült agresszív flop előtti és - többnyire blöffre épülő - agresszív flop utáni játékkal folyamatosan növelni a zsetonjaim számát.
Később valóban jó lapokat kaptam, és minden ellenfelem kiesése az én zsetonkupacomat növelte. A heads-up nagyon aránytalan zsetoneloszlással indult és néhány parti múlva véget is ért.

A lapjárásról és a szerencséről. A verseny első két napja során eldobtam négy JJ-t, egy QQ-t, valamint két AK-t (az egyik pedig egyszinű volt :) ) még a flop előtt. Cserébe viszont loptam vakot a 7,2 ; T,3 ; 4,8 ; 5,9 különböző színű csodákkal, ha a helyzet úgy kívánta.
A teljes verseny alatt kaptam három AA-t és két KK-t, ezekből összesen egyszer dupláztam (a szerintem legtehetségesebb ifi versenyző kárára), a többivel talán csak a vakokat sikerült elvinnem. Nem volt sem badbeat esetem, sem olyan, amikor én húztam be valami kevés outos lapot (goodbeat).

Ezúton szeretnék még egyszer köszönetet mondani a Zappa Card Sportegyesület tagjainak, külön köszönet azoknak a csapattársaknak, akik a helyszínen hajnalig szurkoltak. Special thanks Tóth Ricsi és Simon Peti barátaimnak, akiknek a segítsége és bátorítása kellett a győzelemhez.

|Még nem játszott a Paradise-on? - Töltse le most!|